Született: 1958. október 20., New York (USA)
Nemzetiség: amerikai
Eredeti név: Viggo Mortensen

Nem szeretek senkit zseninek nevezni, de Viggo Mortensen kiérdemeli ezt a jelzőt. Bámulatos sokoldalúságára a legkevésbé sem gondolna senki elnézve a G.I. Jane, és Tökéletes gyilkosság típusú filmeket és bennük alakítandó szerepeit, de a jelek szerint a színészkedés csupán hobbi lehet számára, vagy egy a sok tevékenység közül, amit mellékesen csinál élete során. Mert Viggo Mortensen amellett, hogy három nyelven beszél folyékonyan (angolul, spanyolul, dánul), spanyol) közigazgatási diplomát szerzett a St. Lawrence Egyetemen (New York-ban), bejárta a fél világot, jazz zenész (három CD-je jelent meg ez idáig), költő (egy verseskötete jelent meg nyomtatásban), fényképész (2000-ben volt egy fotókiállítása New York-ban), és festő is (a Tökéletes gyilkosság-beli fali festményeket a valóságban is ő festette) egyben...

Egészen rendkívüli - és tartalmas - életét 1958-ban kezdte Manhattanban dán apa (Henry Mortensen) és amerikai anya gyermekeként. A szülők nyughatatlanok voltak, így szinte egész gyermekkorát utazással töltötte, miközben még két öccse született. Két éves korától tizenegy éves koráig Dél-Amerikában élt (Venezuelában, Argentínában), majd Dániába költöztek, ahol egy ideig teherautósofőrként is dolgozott. Rejtély, hogy hol és hogyan végezte elemi tanulmányait és a középiskolát, de tény, hogy menet közben az egyetemet is elkezdte New York-ban, majd 1980-ban diplomázott spanyol - közigazgatási szakon, így a két szülő anyanyelvén túl (dán, illetve angol) immár spanyolul is folyékonyan beszélt. Közben a költészettel is kacérkodott, mert még sztárrá válása előtt megjelent egy verseskötete Ten Last Night (Tíz utolsó éjszaka) címen. Emellett jazz zenészként is kereste kenyerét, s az évek során három CD-je is napvilágot látott. Hogy ennyi minden mellett még fényképezésre is jutott ideje, az már szinte hihetetlen, mindenesetre szárnypróbálgatásai erre az időszakra esnek...

Más egy életre elégedetté válik ekkora teljesítménytől, Mortensen azonban még mindig kissé üresnek érezte mindennapjait, ezért elkezdett színészetet tanulni Warren Robertson New York-i iskolájában. Több szerepet kapott, és a kritika is látott benne fantáziát, ezért a jobb lehetőségek érdekében Los Angeles-be költözött, ahol a Coast Playhouse-ban lépett fel, és rövidesen begyűjtött egy komoly kritikusi díjat a Bent című darabban nyújtott alakításáért.

A moziszínészi babérjaiért azonban komolyan meg kellett küzdenie. Előbb a George Washington című tévésorozatban kapott szerepet 1984-ben, majd az Éjszakai műszak (1984) és a Kairó bíbor rózsája (1985) című mozikból - utóbbi Woody Allen filmje - is kivágták a jeleneteit. Debütálása ezért 1985-re tehető, viszont annál fényesebbre sikerült.

Pedig sokan talán egy életre hátat fordítottak volna a vászonnak, de Mortensen annál szívósabb volt, hogy egy ilyen "csekélység" elriassza a világot jelentő deszkáktól. Peter Weir fontos mozijában A kis szemtanúban (1985) ugyan Harrison Ford volt a sztár, de a fiatal amish farmer szerepével megalapozta a karrierjét. Megfontolt, okos alakítása a későbbiekre védjegyévé vált, ezért alkalmazta őt több rendező is kisebb-nagyobb kiegészítő szerepekben. Évekig ne is tudott kilépni ebből a szerepkörből, így sokáig nem is forgott közszájon a neve, sokkal inkább megnyerő arca révén válogatták be egy-egy moziba.

1987-ben elvette feleségül az X nevű punk banda énekesét, Exene Cervenka-t, akitől 1997-ben vált el, miközben egy gyermekük született.

1990-ig évi egy-két jelentéktelen moziban, tévé- és videofilmben tűnt fel, úgy, mint a Texasi láncfűrészes mészárlás folytatódik (1990), vagy a Renny Harlin-féle Börtönhalál (1990). Ezek az alkotások arról nevezetesek, hogy semmi maradandót nem nyújtottak, csakúgy, mint alkotóik és színészeik. '90-ben aztán beindul az üzlet, mindjárt öt filmben játszik, s bár utána két év alatt csupán egy moziban szerepel (a kritikai sikert aratott Sean Penn westernben, az Indián vérben 1991-ben), '93-tól évi 2-4 alkotásban tűnik fel, s követel egyre nagyobb szerepet képességei kibontakoztatására.

A filmek színvonala is lassan, de biztosan emelkedik. Előbb még a Robbanáspont (1993) című akciófilmben idétlenkedik, aztán már Andie McDowell és Liam Neeson partnere a romantikus Ruby Cairoban (1993), majd Harvey Keitel mellett tűnik fel az Egy lövés a fejbe, öt a testbe (1993) című krimiben. Sajnos ezek az opuszok mind bukásnak bizonyulnak, csakúgy, mint Brian de Palma szépreményű maffia mozija (Carlito útja szintén 1993-ban) a friss Oscar-díjas Al Pacino jutalomjátékával. 1994 ilyen szempontból még rosszabb, mint '93, mert ott legalább nagyköltségvetésű mozikban szerepelt nagyágyúk mellett, míg a rákövetkező év alkotásai inkább a videotékák polcaira kívánkoztak (Terror a yachton, Amerikai Yakuza és társaik). Ami feltűnő, hogy az egyoldalú alkotásokban szívesen tűnik fel negatív szereplőként, nem törekszik a feltétlen jófiú imidzs kialakítására, illetve megtartására (mint Tom Cruise).

1995-ben aztán végre sikerül az áttörés. Az Angyalok háborúját követi a Denzel Washington és Gene Hackman fémjelezte tengeralattjárós történet (Az utolsó esély), mely már a pénztárakban is arat. Bár Mortensen-nek ismét kisebb szerepek jutnak, karakteres arca bevésődik a köztudatba, és azt most már tudják róla, hogy katona szerepekre kiválóan alkalmas. Emiatt is kézenfekvő, hogy Ridley Scott propaganda gyanús filmjében, a G.I. Jane-ben (1997) Demi Moore kiképzőtisztjét alakítsa, aki egyszerre kegyetlen és rideg, majd kiderül, hogy emberséges is.

1996 karrierje fontos éve, mert csupa olyan filmben szerepel, amiről beszélnek, igaz más-más oknál fogva. A Közönséges bűnözőkért első Oscar-díját besöprő Kevin Spacey debütál a rendezői székben egy félrevezető című moziban, az Albínó aligátor (1996) ugyanis nem valami krokodilos horror-gagyi, hanem egy remek kamaradráma többek között Beverly D'Angelo és Gary Sinise közreműködésével.

Sylvester Stallone végleg kiírja magát a szupersztárok kézikönyvéből, miután egy tömegszerencsétlenség következtében alagútba rekedt társaság élére áll a Daylight - Alagút a halálba című B-moziban, és bukik egy testeset a filmmel, miután porig rombolja megtépázott nimbuszát.

Jane Champion azt követően, hogy fantasztikus sikert ért el a Zongoralecke című produkciójával (és Oscar-díjhoz juttatta Anna Paquin-t, illetve a meggyőző Holly Huntert), kissé visszafogott portrét készített Nicole Kidman-ről az Egy hölgy arcképe című kosztümös drámában. Ezek a filmek fontos lépcsőfokok Mortensen karrierjében, akit innentől fogva már NB I.-esnek tekintik és életerősebb szerepek közül válogathat.

Spanyol tudását kamatoztatva szerepel egy ibériai moziban is (A kisfiam pisztolya 1997-ben), majd következik két Hitchcock remake. Bár Gus Van Sant szentségtörő Psycho-ja és Andrew Davis A tökéletes gyilkossága (utóbbi egyébként Michael Douglas-szal és Gwyneth Paltrow-val szép siker) is csalódás, a kisiklásokról nem Mortensen tehet. Csupán bebizonyosodik, hogy Hitchcock csak egy volt...

Ráadásul A tökéletes gyilkosságban újabb arcát mutatja meg: Viggo Mortensen, a festő. A filmben látható fali festmények valóban az ő ecsetéből származnak, így már azon sem lehet meglepődni, hogy 2000 júliusában fényképeiből kiállítás nyílik a new york-i Robert Mann Galériában.

1999-ben már, mint sztár szerepel egy remek drámában Tony Goldwyn rendezésében. A Séta a Holdon 1969-be (Woodstock-ba) kalauzol el minket, ahol a mozgóárus Mortensen elcsábítja a férje (Liev Schreiber) figyelme elől eltűnő Diane Lane-t. A moziban valamennyi szereplő kiváló alakítást nyújt.

Normális esetben a 2000-es év 28 napja is emlékezetes maradt volna számára, hiszen egy filmben szerepelhetett a még mindig igéző és alkoholistát játszó Sandra Bullock-kal, de közben kapott egy telefonhívást. Peter Jackson rendező hívta fel, hogy épp elkezdett egy projektet és az egyik szereplő, Stuart Townsend "kiugrott " a filmből, nem szállna-e be helyette? Tudja, a hírhedt Tolkien megfilmesítésről, A Gyűrűk uráról van szó. Nem tudta. És Mortensennek félórás beszélgetés után sem esett le, hogy ez élete legszerencsésebb napja. Azóta vélhetően ő is rájött. Még szerencse, hogy Jackson kitartó volt... Így talán még azt sem bánja, hogy a harci felvételek során kiütötték az egyik fogát. Egyébként neki köszönhető, hogy Aragorn figurája sokkal szomorúbbra van véve, mint eredetileg tervezték.

A forgatás alatt mellékesen gyakran lovagolt, merthogy szabadidejében (ő mondta, hogy van neki...) remek lovas is, ha még nem tudtuk volna... És 2002-ben a People Magazin beválasztotta az 50 legszexisebb férfi közé.

Ezzel pedig tényleg elérkezett teljesítőképességei határára. Hihetetlen elszántságának, kitartásának köszönhetően mászta meg a sztársághoz vezető rögös utat. Olyan érzésem van, mintha ő lenne az ideális férfi (sikeres, művelt, jóképű, érzékeny, és persze gazdag), az a pasi, akire csak vágyódnak a nők, mert remélni nem merik, hogy a valóságban is van ilyen...