A könyv

Tolkien trilógiája annak ellenére a huszadik század egyik legjelentősebb könyve, hogy a klasszikus értelemben vett szépirodalomhoz nincsen sok köze. Egy csodálatos mese, amely megjelenése óta, több mint ötven éve töretlen népszerűségnek örvend.


A Gyűrűk ura három kötete először 1954-55 folyamán jelent meg Nagy-Britanniában, a George Allen and Unwin kiadónál. Az, hogy mind a szerző, mind a kiadó, amely nagyjából 1000 angol fontos veszteséggel számolt, alaposan alábecsülte a könyv vonzerejét, hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá vált.

A kritikusok ugyan vegyes érzelmekkel fogadták a Gyűrű-trilógiát, ám ez egyáltalán nem befolyásolta az olvasóközönség elsöprően pozitív reakcióját. Egy évvel a harmadik kötet megjelenése után a BBC már rádiójátékot készített Frodóból és barátaiból, maga a könyv pedig olyan kelendő volt, hogy a kiadó, nem hogy veszteséget nem kellett, hogy elszámoljon, hanem azóta is gyakorlatilag Tolkien művéből él.

Annak, hogy a Gyűrűk ura körül soha nem látott kultusz kezd kialakulni, az első jele 1965-ben mutatkozott. Ekkor jelent meg ugyanis az Egyesült Államokban a trilógia egy, a kiadó megjelölését mellőző kalózkiadása, ilyesmi pedig nemhogy könyvekkel, de még könnyűzenei lemezekkel is ritkán fordul elő. Az ebből fakadó copyright-per olyan amerikaiak figyelmét is felhívta a különc oxfordi professzor furcsa lényekkel teli könyvére, akik e nélkül valószínűleg soha nem hallottak volna Középföldéről.

Tolkien szándékaitól semmi sem állt távolabb, mint valamiféle ellenkulturális mozgalom részesévé válni, a hatvanas évek Amerikájában mégis ez történt. A rendszert kritikusan szemlélő, és a valamiféle utópisztikusan másfajta világra vágyó hippik, New Age hívők és társaik álmaik paradicsomát vélték felfedezni a Gyűrűk ura helyszíneiben. Hiába nyilatkozta Tolkien újra és újra, hogy könyvének semmiféle ’elrejtett’ üzenete nincs, az csupán egy remek mese, a hívők fáradhatatlanul próbálták bebizonyítani, hogy Frodóék története valójában a fennálló társadalmi viszonyok ügyesen megfogalmazott kritikája.

A vidéki angol életstílushoz szokott Tolkien számára a hírnév sokkal inkább nyűg volt, mint dicsőség. A hatvanas évek végére már odáig fajult a Gyűrűk ura kultusza, hogy a Tolkien-házban időnként hajnali háromkor csöngött a telefon, amikor egy túlságosan lelkes kaliforniai rajongó los angelesi idő szerint este hétkor érezte úgy, hogy azonnal meg kell tudnia, vajon van-e szárnya a balrogoknak. A folyamatos zaklatások hatására Tolkienék végül a cím- és telefonszám-változtatás mellett döntöttek.

Tolkien és a Gyűrűk ura hatása felbecsülhetetlen, annak ellenére, hogy a ’hivatalos’ szépirodalom soha nem fogadta, és soha nem is fogja elfogadni. Az utóbbi ötven év fantasy-dömpingje Tolkien nélkül valószínűleg nem jöhetett volna létre, hiszen éppen ő volt az, akinek sikerült az észak-európai, pogány eredetű mondák világát, az elfeket, a trollokat és társaikat egy, a huszadik század olvasóközönsége által is emészthető formában közzétennie. És talán az sem véletlen, hogy a trilógia-formátum ennyire népszerű lett a sci-fik világában, gondoljunk csak a Csillagok háborújára…

"A legenda újjáéled..." 

< A rendező, és az író - Peter Jackson; J.R.R.Tolkien