Steven Spielberg elolvasta Michael Crichton Őslénypark című könyvét és azt mondta: "Filmet csinálok belőle". Az érdekesség ebben az volt, hogy a regény őslények klónozásáról szólt, túlnyomórészében több millió éve kihalt őslények randalíroznak benne. Az eddigi őslényes filmek megmosolyognivalóra sikerültek, mert lerítt róluk, hogy makettek, így sem komolyan venni nem lehetett őket, sem félni tőlük. Ezért volt nagy a riadalom, amikor 1992-ben megjelent egy előzetes, amelyben csak egy remegő víztócsa volt látható, majd egy pillanatra feltűnt, egy őslény! A T-Rex feje csak egy másodpercre volt látható, de hihetetlenül élethűre sikeredett! Spielberg filmje, az akkoriban soknak számító 63 milliós költségvetést emésztett fel, amivel egy teljesen forradalmi technológiát valósítottak meg. A legnagyobb trükkmesterek dolgoztak össze (Dennis Muren, Stan Winston, Phil Tippet), akik a nyolcvanas évek legrémisztőbb lényeit, csúcsragadozóit – Predator, Terminator, Alienek – álmodták vászonra. A film nem meglepő módon bezsebelte mindhárom technikai Oscar-díjat és minden idők legsikeresebb alkotása lett (azóta a Titanic már előzött) 913 milliós jegybevétellel. A sikerben nem kis szerepet játszott a jól sikerült marketing kampány. Minden Jurassic logóval volt tele a McDonaldstól kezdve a vécékeféig. Ez még nálunk is megmutatkozott, pedig a mindent elárasztó relikviák általában hozzánk kisebb mértékben jutnak el.

Maga a regény lebilincselő: egy milliárdos DNS manipuláció segítségével feltámasztja a dinoszauruszokat és saját szigetén helyezi el őket. Ez lenne minden idők leglátványosabb állatkertje – a Jurassic Park. Ahogy az lenni szokott – hiába az óvintézkedések – a nem várt problémák katasztrófához vezetnek. Először jön egy hatalmas tájfun, szabotőrők pénzért igyekeznek kiadni információkat, gondatlanság és persze az őslények is elszabadulnak. A néhány szigeten ragadt ember pedig jurakori túlélőharcot vív a raptorokkal, T-Rexekkel.

Spielberg elsősorban a látványra törekedett a teljesen logikusan – sőt tudományosan alátámasztott – regény megfilmesítésénél. Nyilvánvaló, hogy már az milliókat vonz a moziba, ahogy vászonra varázsolják a különböző hüllőket. Ez felemészthette a pénz és energia nagy részét. Sajnos a forgatókönyv jóval gyengébb, mint a regény, logikai buktatók mellett elképesztő túlzások is belekerültek – a gyereket agyonrázza a több millió voltos áram és utána vígan ballag tovább – és a kidolgozott jellemek igencsak csonkává váltak. Persze egy kétórás filmbe nem lehet mindent belesűríteni egy 300 oldalas regényből és végső soron az igazi szereplői a mozinak az ősgyíkok – a marketingben még olyan sztorikat is bevetettek, hogy igazi, idomított őshüllőkkel dolgoztak, tehát a technológia a forgatás alatt tényleg megvalósult –, de azért ez a felszínesség nagyban ront a mozi megítélésén. Emiatt nem is szerepelnek igazi sztárok – Sam Neill, Laura Dern és Jeff Goldblum addig jobbára B-kategóriás mozikban játszottak, a rendező Attenborough pedig Spielberg kérésére mondott igent. A hézagos forgatókönyvön nem javított a bizonytalan színészi gárda, bár kétségtelen, hogy nem túlzottan foglalkozott velük a közönség. A kritika viszont jogosan fanyalgott, mert így egy stilizált szereplőkkel, mint kiegészítőkkel megrakott számítógépes játékot kaptunk. Spielberg pedig ugyan tudta, hogy a mozi egy merő reklámfilm, de közben már forgatta a Schindler listáját, úgyhogy a lelkét ezzel meg tudta nyugtatni. Ráadásul a folytatások – hasonló sikerek mellett – nem maradtak el, úgyhogy a vállalkozás anyagilag kifizetődő volt.

És az egész csak a pénzről szólt.